Járulékok és a minimum közterhek: mit kell fizetni akkor is, ha nincs bevétel

A mikrovállalkozást működtető egyéni vállalkozók számára az egyik legfontosabb pénzügyi és eljárási kérdés a havi kötelező közterhek köre. Különösen a főállású egyéni vállalkozók szembesülnek azzal a szigorú adójogszabályi előírással, hogy bizonyos járulékokat és adókat abban az esetben is kötelező megfizetniük, ha az adott hónapban egyetlen forint bevételük sem keletkezett, a megrendelések elmaradtak, vagy a vállalkozási tevékenység veszteségesen működött.

Ez a tájékoztató részletesen bemutatja a társadalombiztosítási járulék (TBJ) és a szociális hozzájárulási adó (SZOCHO) számítási módját, a minimum járulékalap jogszabályi kereteit, a mentesülési jogcímeket, valamint a negyedéves bevallási és befizetési határidőket.

A biztosítási jogviszony és a közterhek köre

Az egyéni vállalkozó biztosítási jogviszonya az egyéni vállalkozói nyilvántartásba való bejegyzés napjától a törlés napjáig (vagy a tevékenység szünetelésének idejére) áll fenn. E jogviszony alapján a főállású egyéni vállalkozót két fő közteher-fizetési kötelezettség terheli:

1. Társadalombiztosítási járulék (TBJ): Mértéke 18,5%. Ez a járulék biztosít a magánszemély számára természetbeni és pénzbeli egészségügyi ellátást, táppénzt, baleseti táppénzt, csecsemőgondozási díjat (CSED), gyermekgondozási díjat (GYED), árvaellátást és nyugdíjjogosultságot.
2. Szociális hozzájárulási adó (SZOCHO): Mértéke 13%. Ez az adónem a vállalkozási tevékenység után fizetendő állami adóteher.

A járulékok és a szocho alapját az átalányadózó vagy VSZJA-s egyéni vállalkozó esetében a megállapított adóköteles jövedelem képezi, de a törvény egy minimális fizetési küszöbértéket állapít meg a főállásúak számára.

A minimum járulékalap szabályai és a törvényi háttér

Főállású egyéni vállalkozónak az a magánszemély minősül, aki nem áll legalább heti 36 órás foglalkoztatással járó munkaviszonyban, nem folytat tanulmányokat nappali tagozaton, és nem részesül saját jogú nyugdíjban.

A közterhek alapja és a törvényi számítás

A főállású egyéni vállalkozó esetében mind a társadalombiztosítási járulék, mind a szociális hozzájárulási adó alapja havonta legalább a minimálbér (vagy garantált bérminimum, amennyiben a vállalkozó főtevékenysége középfokú végzettséget vagy szakképesítést igényel) 100%-a.

Jogszabályi változás: A szociális hozzájárulási adó alapjának számításánál megszűnt a korábban alkalmazott emelt (112,5%-os) korrekciós tényező. A szocho és a TB-járulék alapja mostantól egységesen a minimálbér vagy garantált bérminimum 100%-a.

Számítási példa nullás bevételű hónapra

Amennyiben a főállású egyéni vállalkozónak egy adott hónapban nem volt bevétele (vagy a bevétele az átalányadó szerinti adómentes kereten belül maradt), a járulékfizetési kötelezettség a minimum alap után a következőképpen alakul:

• TB-járulék (18,5%): A minimálbér/garantált bérminimum 18,5%-a.
• SZOCHO (13%): A minimálbér/garantált bérminimum 13%-a.

Ezt a minimális fix közterhet a vállalkozónak a bevétel hiányában is saját forrásból kell finanszíroznia és átutalnia a NAV megfelelő számú beszedési számláira.

[ Főállású EV (Bevétel: 0 Ft) ] ───► Minimum alapot képez a Minimálbér 100%-a
                                              │
                                              ├──► TB-járulék: 18,5% (fizetendő)
                                              └──► SZOCHO: 13,0% (fizetendő)

Kivételek: Mellékállású és hallgató vállalkozók

Nem minden egyéni vállalkozót terhel a minimum járulékfizetési kötelezettség. Mentesülnek a fix minimális járulékalap megfizetése alól az alábbi kategóriák:

1. Mellékállású egyéni vállalkozók: Akik a vállalkozás mellett legalább heti 36 órás foglalkoztatással járó munkaviszonnyal rendelkeznek. Náluk a munkáltató már megfizeti a minimális járulékokat a munkabérből. A vállalkozásban kizárólag a ténylegesen megtermelt (átalányban kiszámított) jövedelem után kell TBJ-t és SZOCHO-t fizetni. Ha nincs jövedelem vagy az adómentes sávon belül marad, fizetési kötelezettség sincs.
2. Nappali tagozatos tanulók/hallgatók: A közép- vagy felsőoktatásban nappali rendszerű képzésben részt vevő hallgatók szintén mentesülnek a minimum alap alól.
3. Kiegészítő tevékenységet folytatók (nyugdíjasok): A saját jogú nyugdíjas egyéni vállalkozó nem biztosított, járulékot nem fizet, kizárólag a jövedelme után terheli 15% SZJA.

Bevallási gyakoriság és határidők

A járulékok és a szociális hozzájárulási adó bevallásának és megfizetésének eljárási rendje az alábbiak szerint alakul:

A negyedéves bevallás során az átalányadózók úgynevezett göngyölítéses módszerrel számítják ki a göngyölített jövedelmet és a fizetendő közterheket, amely elsimítja az év közbeni egyenetlen bevételeket.

Mentesülés a járulékfizetés alól fennálló jogviszony mellett

A főállású egyéni vállalkozónak a minimum járulékot azokra a napokra nem kell megfizetnie, amikor:

• Táppénzben, baleseti táppénzben, CSED-ben, GYED-ben vagy GYES-ben részesül.
• Katonai szolgálatot teljesít.
• Vállalkozói tevékenységét szünetelteti.

A mentesítő körülményeket a negyedéves ‘58-as bevallásban a megfelelő kódok feltüntetésével kell bejelenteni az adóhatóság felé. Az egyéni vállalkozás szüneteltetésének részletes eljárásrendje a /ugymenet/szuneteltetes-es-megszuntetes/ bejegyzésben található.

A göngyölítéses elv az átalányadózásban

Az átalányadózó egyéni vállalkozók negyedéves járulékbevallásának sajátos elszámolási szabálya a göngyölítéses módszer:

1. Az adóév kezdététől a tárgynegyedév végéig megszerzett összes bevételeből ki kell számítani az adóköteles jövedelmet.
2. Ebből le kell vonni az adómentes jövedelmi keretet (amennyiben még nem merült ki).
3. A fennmaradó adóköteles jövedelmet el kell osztani a tárgyévben eltelt hónapok számával, megkapva a havi átlagos jövedelmet.
4. Ha ez a havi átlagos jövedelem meghaladja a havi minimálbért/garantált bérminimumot, a járulékot a tényleges átlagos jövedelem után kell megfizetni. Ha nem haladja meg, a főállású vállalkozó a minimális járulékalap után adózik.
5. Végül a kiszámított teljes járulékkötelezettségből le kell vonni a korábbi negyedévekben már bevallott járulékok összegét.

Ez a módszer biztosítja, hogy az év közben szóródó bevételek ne eredményezzenek túlfizetést vagy indokolatlan adóhátralékot a vállalkozó számára.